2014. június 21., szombat

Seagull akusztikus gitár koptató

Emlékeztek Zsombor vendégbejegyzésére az intarziás koptatóról? Nagyjából azzal egy időben futott be hozzám egy hangszer, aminél aztán szintén koptatókészítés lett a dolgok vége. Ilyen figuratív koptatót még nem csináltam, így most ez újdonság lesz, bár az is igaz, hogy aki kedvelte a fészbúk oldalam, az borítóként már láthatta a koncepció egy részét.

A hangszer gazdája vásárolt egy szép hangú Seagull akusztikus gitárt, aminek az az egy szépséghibája volt, hogy a koptatóját bestiális módon eltávolították, legalábbis más épelméjű magyarázat nem jut eszembe. A tömör cédrus fedlap persze szintén részben követte a koptatót, úgyhogy csinos, szabálytalan seb éktelenkedett a gitáron, amikor hozzám került, illetve képeket kaptam róla. Kérte, hogy csináljak rá valamilyen koptatót, valamit, ami elfedi a felszakadást, véd és egyben még mutatós is. Így először kép alapján egy akusztikus gitár körvonalára kezdtem el tervezni a lehetséges koptatókat, nézzétek mire jutottam.

ez a kép időrendileg későbbi, mert a tervezéskor még nem volt nálam a hangszer, de kell ide ez a kép, hogy lássátok, mivel álltam szemben...

Szüleim házában a tervezés közben, és a lehetséges koptatóformák
első számú terv - az amőba
kettes számú terv - a kacsos
hármas számú terv - a nyújtott
Aztán már tökre nem volt ötletem, ezért hagytam elgurulni a gyógyszert, és terveztem egy madaras koptatót, ha már a gitár márkája magyarul sirályt jelent...
Persze mondanom sem kell, hogy a hangszer gazdájának a fentiek közül legjobban a madaras tetszett, így még némi átalakítás és megbeszélés után bele is vágtam a projektbe. Tulajdonképpen persze újra kellett tervezni a koptatót életnagyságban a gitárra, de ez érdekes munka volt, egyszerre törekvés a praktikusra (hogy takarjon), és a szépre, hogy mutatós legyen. Készítettem egy verziót, aztán azt még egyszer módosítottuk, és végül a harmadik minta lett a végleges. Az anyagválasztás sem volt persze egyszerű, olyat kellett találni, ami elüt a tetőtől, de mégsem túlságosan. Végül három furnérból dió-jávor-dió rétegekből lapoltam az alapanyagot, ami nagyon szépen passzol egyébként a hangszer kávájához.

Az első prototípus a hangszeren, sirályosabb csőrrel
kisterv, első terv és készül a harmadik
végül egy kevésbé sirályos, hosszabb testű madár lett a megfejtés, és plusz egy szereplő is képbe került, a hal
a hal és a veszélyes csőr, végül a hal oldaluszonya nem lett elkészítve
az alapanyag és a sablonok
furnér lapoláshoz felkészülni
ragasztás
Közben a csúnya felszakadással is kezdeni kellett valamit. Kicsiszolni nem tudtam, mert ahhoz mély volt. Így nem hagyhattam, mert akkor, ha ráragasztottam volna a koptatót, középen zörgött volna, vagy ha rendesen odaragad, akkor meg hepehupás lesz
végül sok gondolkodás után az üvegszálas autós kikenő műgyantára esett a választásom, mint szint-kiegyenlítőre. Erre persze fel lehet jajdulni, de valójában a legnagyobb felületen csak körülbelül pár tized mm vastag a réteg, és csak a mélyebb lyukakat tölti ki a gyanta. - akusztaikai hatására pedig eddig nem volt panaszom
Közben a sablonok felrajzolva
műgyanta pakolás
és aztán ledolgozás
maszkolás nélkül - citlingelés
lecsiszolva
Miután a sérülés "retusálása" megtörtént, és összelapoltam faragasztóval a furnér-rétegeket, következhetett a forma kialakítása. Először lombfűrésszl kinagyoltam a lemezből az alakot, majd csiszolással, reszeléssel tökéletesítettem. A minimális intarziázás ezután következett, majd azt követte a finomcsiszolás, és olajozás.Végül pedig természetesen a felragasztás. 

lombfűrészelt halacska
mije van a halnak? ...
szeemeee :)
És mije van a sirálynak? na, jó hagyjuk...
a madár szorítóval szemez
natúr hal


a kétoldalú ragasztó
persze a felesleges levágom
éés tádá! Az e húrt később nem felejtettem el visszatenni
Jöjjenek a különböző perspektívák








olajos hal


Teljesen világos, hogy ez most csak és kizárólag esztétikai tuning volt. Mondhatnánk, hogy biztos rontja a hangját, stb, de én nem figyeltem meg hallható változást. Ez a hangszer még így sérülten is egy nagyon jó darab, és ezzel a koptatóval még szép is, és talán egy kicsit különleges. Ha fontos az embernek a hangszere, akkor néha ilyen dolgokkal is foglalkozik. Najó, csak vicceltem, rengeteg ember nagyjából csak ezzel foglalkozik :) Itt viszont egy jó hangszerről, és jó vásárról volt szó, és csak dicsérhető, hogy a gitár gazdája elgondolkodott azon, hogy lehetne azt a ronda kiszakadást eltakarni.

2014. június 17., kedd

Szerszám V. - Spándlizó szerszám

Mostanában felszaporodtak kissé a rezonáns, és más falemezjavítós munkák, éppen ezért most bemutatok egy szerszámot, ami szintén otthon elkészítős, és lehetővé teszi, hogy elvégezzük az érdekes nevű spándlizás feladatát. 

Akik olvassák a blogot, vagy foglalkoznak fával/hangszerekkel, és tudják mi a spándlizás, nyugodtan ugorjanak a következő bekezdésre. A fent említett módszer repedések javítására szolgál, és akkor használjuk, amikor nincs remény arra, hogy a szétvált felületeket újból összehúzzuk, vagy ha lenne is erre mód, gyanítanánk, hogy előbb-utóbb újból szétválnának. Ilyenkor ahelyett, hogy összehúzni próbálnánk a repedést, inkább kitágítjuk azt valamelyest, épp csak annyira, hogy szabályos formát kapjon, mégpedig egy valamilyen irányban egyenletesen keskenyedő, vagy párhuzamos oldalú V-vágásét. Ebbe ugyanis a későbbiekben egy vékony faék kerül, ami úgy van megformálva, hogy éppen a V-alakját veszi fel, és a lemez teljes vastagságán átér, de a túloldalon nem kell túllógnia.

A spándlizást sokáig faragókéssel csináltam, de aztán egy zongorás műhelyben megkaptam a kellő ihletést a bemutatandó darab elkészítéséhez. Sokkal egyszerűbben, percek alatt lehet szabályossá tágítani vele egy repedést.

Hozzávalók:
  • Imbuszkulcs (én kb. 4-eset használtam, ha nagyobb élszögű éket akarunk, nagyobb imbuszt érdemes)
  • Egy darab fa, nyélnek
  • Pillanatragasztó, vagy műgyanta-ragasztó
  • Köszörű

Az elkészítése pofon egyszerű. Vágunk egy fahasábot, fúrunk bele a vége felől egy akkora lyukat, ahányas az imbusz, a lyukba egy kis ragasztót cseppentünk, majd beleütjük az imbuszt (szorulni fog benne, mert a sarkainál nagyobb az átmérője, mint a szemben lévő lapjain. Ha nagyon alaposak és igényesek akarunk lenni, akkor akár egy fémgyűrűt is üthetünk a nyél imbusz felőli végére, hogy ne repedjen el, de nekem ezzel még nem volt problémám). Ha megszáradt a ragasztó, fogunk egy kisgyalut és lekerekítjük a nyelet, majd átcsiszoljuk. Ezután köszörűgép segítségével (védőszemüveg!) elvékonyítjuk az imbusz fejét, hogy egy szép ék-formát adjon. Én két félét csináltam. Egy hegyeset, és egy laposat. Az utóbbival finomabban kaparászok, az előbbivel a durvább részeket, bár legtöbbször csak az előbbit használom. Az ékük szöge nagyjából megegyezik.

És ha már az ékszögnél tartunk, hadd bölcselkedjek megint egy kicsit. Egy ismerősöm, aki egy antennagyárban dolgozik, megjegyezte, hogy mennyire vicces, amikor a blogomon azt írom, hogy most csinálok egy pont ekkora meg ekkora fadarabot vagy akármit, és annak jónak kell lennie. Náluk a gyárban ezredmilliméteres eltérés esetén is megy a kukába az alkatrész, míg én ilyen kis távolság mérésére is képtelen vagyok. Használom a tolómérőt, a derékszöget, a vonalzókat és mikrométert, ennek ellenére természetesen sosem lesz mértanilag pontos az, amit csinálok. De van itt két fontos dolog. A hangszerész legfontosabb mérőeszköze elsősorban a szeme és a keze, nem utolsó sorban pedig a füle. Ha ezekkel rendben van valami jó szívvel, akkor igazából már rendben van. Meglepő egyébként, hogy ha az ember megtanulja, pontosan hogyan, és pontosan mit nézzen vagy fogjon, nagyon pontos tud lenni. Persze a szükséges kereteken belül. A fának megvan az a szép tulajdonsága, hogy intenzíven reagál a környezete változásaira, így ezeket időnként az ember ki is használja. Gondolok itt arra, hogy ha nedvesség éri, megduzzad, hajlékony, rugalmas, ugyanakkor az alakját is megváltoztatja nagyobb nyomás esetén. Nem tudom milyen lenne mondjuk ötvösnek lenni, de semmivel sem szeretek jobban dolgozni, mint fával. Ennyit az elszállt dolgokról.

Jöjjenek a képek a spándlivágókról, és használatukról


a lapos spándlivágó
ékesség
Felirat hozzáadása
névadó mániám újból előtör: Sámson a spándlivágó
És alul látható a hegyes alkalmatosság, valamint balra egy feltágított repedés


lapos

hegyes


Szóval ha valaki repedést javít, esetleg életében többször is, akkor mindenképp érdemes megcsinálni ezt a kis jószágot, ami gyakorlatilag nem kerül pénzbe.