Mostanában többször előkerült már Schönbach, illetve mai nevén Luby városa. Minő meglepő, hogy a német Hoyer vállalat is innen származik. A második világháború utáni áttelepítések során a névadó, Franz Hoyer és családja a németországi Erlangenbeli Tennelohébe került. Már 1874-től kezdve készített Franz hangszereket, sőt felmenői is hangszerkészítők voltak. Az áttelepülés után a vállalat az utódok keze munkája nyomán gyarapodott, és Németország egyik jelentős hangszermárkájává nőtte ki magát. A cég négy generáción keresztül működött a család vezetésével, végül 1987-ben fejezte be működését. A '90-es évek óta újra gyártanak hangszereket, de többnyire csak a név Hoyer, és Kelet-Ázsiában készíttetnek, néhány magasabb minőségű német modelltől eltekintve.
Az itt bemutatott gitár egy nagyon szépen megépített akusztikus fémhúros. Azért hozták hozzám, mert a nyaktő sajnos eltörött, és a nyakszár a húrok húzásától befelé hajlott. Ennek elsődleges oka nem a ragasztás gyenge minősége, vagy a túlzott terhelés (rossz húrok használata), hanem a furcsa konstrukció. A nyak fecskefarkas csapolással volt a felsőtőkébe ragasztva, ám nem a nyaktő teljes hosszában. A tető felőli felső harmadban ugyanis valamiért a nyakszár elég vastagon továbbfutott a híd felé, egészen a hangnyílás felett elhelyezkedő merevítő gerendáig. Semmilyen gyakorlati hasznot nem tudok ennek a megoldásnak tulajdonítani, olyan, mintha egy ideig csavarozott nyakúnak szánták volna a hangszert, de aztán mégis meggondolták magukat, és beragasztották. A csapolt résszel egyébként semmi probléma, az olyan atombiztosan tartott, hogy megőszültem, mire kioperáltam a helyéről. A nyakszár viszont, mivel nem tudott megtámaszkodni a felsőtőkén, a húrok húzása hatására ott tört el, ahol a leggyengébb volt a szerkezet, a felsőtőkébe rögzült nyaktő és a hozzá ragasztott nyakszár határánál. És itt érünk el egy másik problémához, de erről lentebb.
 |
| egy szép Hoyer akusztikus |
 |
| Csak épp a nyaktő darabokban. Nem túl feltűnő hiba, de használhatatlanná teszi a gitárt. |
